Ez a modell a kreatív beszélgetés folyamatát írja le, amelynek során a monológok párbeszédekké alakulnak. Ehhez arra van szükség, hogy figyeljünk egymásra és meg akarjuk érteni egymást. Amikor a monológokat úgy osztjuk meg, hogy tanulni akarunk egymástól, akkor tudunk csapatban dolgozni és együttműködni: kialakul a párbeszéd. Megérthetjük egymást anélkül, hogy feltétlenül egyet kellene értenünk. Ilyen beszélgetések a szervezeti átalakulás vagy a változások folyamatában is végbemehetnek, a különböző szakaszok időtartama nagyon eltérő hosszúságú lehet.

A modell használatának legfontosabb pontja, hogy úgynevezett „előre irányuló beszélgetést” folytassunk, míg érdekes megvizsgálni azt is, hogy mi történik, akkor, amikor a beszélgetés „hátrafelé halad”. Míg az előbbi különös figyelmet érdemel, és sok energiát követel, az utóbbit könnyű felismerni – mindnyájunknak volt már ilyenben része…

Az előre irányuló beszélgetés hat lépésből áll:

1. Well-being – egymás megértése
Ez a fázis azt szolgálja, hogy közös alapokról induljuk: megbeszéljünk, ki mivel érkezett, mi van a fejében, mit hozott magával, mit hagyott otthon, hogy áll a folyamatban – a folyamattal. Míg a mindennapi helyzetekben ezt gyakran ösztönösen tesszük, addig a csoportos helyzetekben külön figyelmet kell fordítanunk rá. Időnként nehéz elhinni, de az ebbe a szakaszba fektetett idő többszörösen térül meg a későbbiek során.

2. Lehetőségek – közös alapok megteremtése
Az a kölcsönös megértés, amely a well-being szakaszában alakul ki, lehetővé teszi, hogy észrevegyük azokat a lehetőségeket, melyekkel az adott ügy előremozdítható. Ha rájövünk, hogy nézőpontunk csak egy a sok lehetséges közül, nyitottá válunk a további lehetőségek felfedezésére.

3. Elköteleződés – célok és értékek meghatározása
A lehetőségek felismerése és elemzése új távlatokat nyit, de amíg nem kötelezi el magát mindenki az adott célok és értékek mellett, addig nem tudunk továbblépni a megvalósítás felé. Az elköteleződés lényege, hogy megtaláljam a témában azt, ami számomra fontos, azonosulni tudjak vele, és az átfogó kérdésekben konszenzus szülessen

4. Képesség – stratégia, erőforrások és készségek meghatározása
Az elkötelezettség megteremtése után következő lépés a feladat megoldásához szükséges stratégia, készségek és erőforrások felmérése. Amikor elköteleződtünk a lehetőségek kihasználása, vagyis egy adott probléma megoldása mellett, automatikusan észrevesszük, meglátjuk azokat a készségeket és erőforrásokat, amelyek elvezetnek a megoldáshoz.

5. Felelősség – ki, mit, mikor
Ezen a ponton elérkezünk a konkrét lépésekhez: ki miért vállal felelősséget, kinek mi lesz a konkrét feladata a megvalósítás során. Sok esetben el is téríthet bennünket ez a fázis: feltételezésekre építve felelősségeket osztunk ki emberekre, anélkül, hogy ismernék a lehetőségek tárházát, és elköteleződnének a megoldás iránt. Gyakran előfordul, hogy a csoportok megkönnyebbülnek, amikor ebbe a fázisba érnek, itt mozognak otthonosan, ezt már értik, tudják merre tovább.

6. Értékelés – mink van/mi hiányzik
A körön az utolsó lépés az értékelés. Ennek a szakasznak a feladata, hogy felmérje, mi az, ami teljesült, és mi az, amire még nem került sor. Mérjük fel, hogy a vállalt feladatok teljesítése milyen akadályokba ütközhet. Ez a gondolkodás nem idegen a Mobius modell gondolkodásától: nincs zökkenőmentes változás, az a fontos, hogy tisztában legyünk az akadályokkal, és meghatározzuk azok kezelési módját.

Forrás: William Stockton and Marjorie Herdes: The Mobius Model™, www.mobiusmodel.com